Aranyosi Ervin - Mondd ki!

Aranyosi Ervin: Mondd ki!

Mondd, mit ér a szó, ha nem hagyja el ajkad?
Ha sose mondod ki, hogy nem így akartad?
Bocsánatot kérni nem hagy büszkeséged,
s lelkiismereted furdal egyre téged.

Miért nem ismered el, amikor hibázol,
mikor sértő szavad más lelkébe gázol?
Ha nem úgy akartad, nehéz visszaszívni?
A súlyát cipeled, s bizony nehéz vinni!

Miért nem érzel hálát, mikor mástól kaptál,
mikor édes mézzel telik meg a kaptár.
Boldog pillanatért miért nem hálás lelked?
Az élet csodáit meg kell ünnepelned!

Ha szeretsz valakit, miért nem mondod hát ki?
Szereteted rajtad nem biztos, hogy látni!
Ha szeretsz valakit, nézz mélyen szemébe!
Mondd ki, hogy szereted, s tedd lelked kezébe.

És ha szerelmes vagy, ne spórolj a szóval!
Kevés, ha a szádat elhagyja egy sóhaj.
Mondd naponta százszor: – Kedvesem, szeretlek!
Hadd tudja, érezze az, akit szeretnek!

Balázs Béla - Szeretnélek megvédeni tőlem

Balázs Béla: Szeretnélek megvédeni tőlem

Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbe kapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térden állva őrizni az álmod,
Hogy velem ne álmodj.

Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
S néha rólam emlékezni csendben
És csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.

William Butler Yeats - Ha ősz leszel s öreg

William Butler Yeats: Ha ősz leszel s öreg

Ha ősz leszel, s öreg, s est közelít,
S tűz mellet bólongsz, vedd le könyvemet,
S olvass, lassan, s álmodd vissza szemed
puha tekintetét, s mély árnyait;

s hogy hányan szerették, az ifjúság
gyönyörét benned, hazug s hű szívek;
de egy férfi zarándok lelkedet
szerette, s romló arcod bánatát;

és suttogd el, búsongva, míg a rács
izzik, hogy szökött meg a szerelem,
s hogy vonta, túl az égi hegyeken,
arcára a csillagok fátyolát.

Srek Zsuzsanna - Csenddel szeretlek

Srek Zsuzsanna: Csenddel szeretlek

Csenddel szeretlek.
Néha csak a puha szellővel,
s a nap aranyával küldöm neked
Néha csak betakarlak, ha napközben elalszol
Néha becsúsztatom kezemet kezed melegébe
Néha csak hallgatlak,
s megértem vágyaidat és álmaidat
Néha csak ott vagyok.
Csendben szeretlek.

Fernando Pessoa - Egy pillanat volt tán

Fernando Pessoa: Egy pillanat volt tán

Egy pillanat volt tán,
Mikor rátetted
A karomra,
Egyet mozdulván
Fáradt módra,
Mintsem tétován
A kezedet,
És visszahúztad.
Vajh, éreztelek?

Bár emlékszem rá
Él derengve még
bennem az emlék,
Testem őrzi rég
Azt, hová kezed
Ért, a helyet.
Célja kell legyen
Mégis rejtelem,
Mert csak rebbenet!…

Semmi ez, tudom,
Oly országúton,
Mint az élet,
Számos dolog van,
Mit ész se mérhet…

És tudom-e én,
Mikor kezedet
Megérezvén,
Meg hozzám térve
Egy ici-picit
Szívem is érte
Nem volt-é ez új
Ritmus a térben?

Mintha csak úgy
Önfeledten
Fogtál volna meg,
Hogy megvalld nekem,
Mi titkot jelent,
Könnyűt s hirtelent,
Miről nem sejted,
létezik vagy sem.

Így mond a szellő,
Hogy lombot rázogat,
Valami nem
Kifejezhető
Boldogságosat.