Maróti István - Tudnál?

Maróti István: Tudnál?

Tudnál hozzám bújni ahogyan még senki,

Tudnád a szívemet örökké szeretni?

Tudnál mosolyogva a szemembe nézni,

Esténként a testem, s a lelkem kérni?

Tudnál futni velem ki a nagyvilágból,

Bocsánatot kérni ha néha hibázol?

Tudnál csókot adni, ölelni a számat,

Simogatni arcom, ha gyötör a bánat?

Tudnád feledtetni velem a múltamat,

Lezárni a rosszat, mutatni utamat?

Velem együtt tépni sok tarka virágot,

Gondolatban hívni, ha nagyon hiányzok?

Tudnál-e beszélni, ha kerül az álom,

Tudnál-e zokogni a halálos ágyon?

Tudnál-e remélni hogy majd minden jobb lesz,

Belehalni némán, mikor elveszítesz?

Papp Ádám - Útravaló

Papp Ádám: Útravaló

Anyám mondta régen;

- Kemény idők járnak,

ne engedj utat a szomorúságnak.

Nézd, ott kint a Fák, ahogyan állnak,

légy olyan, akinek senki se árthat.

Apám mondta régen;

- Magányos az Éjjel,

tudom, jól bánnál az egyedüliséggel,

de találd meg azt az egyet, ki Élettel

tölti meg szíved az igaz öleléssel.

Anyám mondta régen;

- Csakis, de csakis előre nézz,

s tudd, hogy mindig veled van egy kéz,

amely megóv, bárhová is mész.

Így kerek mindig. Teljes egész.

Apám mondta régen;

- Élj úgy, ahogyan tényleg érdemes,

s majd emelt fővel érj el a végéhez,

ahol meglásd, minden eggyé lesz,

ott pedig mosollyal tovább mehetsz.

Papp Ádám - Néha (Az élet komédiája)

Papp Ádám: Néha (Az élet komédiája)

Néha jól vagyok,
néha annyira mégsem,
mert úgy érzem
megfájdítja az élet a szívem.

Nincs ezzel baj,
lesznek még jobb napok,
s aztán csak lazán
odavetem, hogy: – Jó napot!

Néha minden egyszerű, édes,
néha olyan bonyolult,
mint mikor nem tudom,
hogy mit akar bennem az út.

Inkább ráhagyom,
nem gabalyodok bele.
Nem hagyom kuszaságát magamon,
csak megyek csendben vele.

Néha jól vagyok,
néha annyira mégsem,
néha úgy érzem már meghalhatok,
néha azt, hogy keveset éltem.

Jön, ami jön, vagy éppen
megy, ami megy, akár por a szélben.
Csak dúdolok, tudod, csak játszom,

Nem veszem komolyan, aztán mégis,
mert komédia az egész világ
én pedig vagy jónak, vagy rossznak látszom.

Kormányos Sándor - Úgy viszlek…

Kormányos Sándor: Úgy viszlek…

Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.
Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,
úgy viszlek magammal emlékként tovább.

Aranyosi Ervin - Kiálltam a sorból

Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból

Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?

Beálltál a sorba és most nem találod?

Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,

s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!

Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,

hogyan kell harcolni, erősektől félni.

Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,

s mikor számon kérnek, lapulni laposra.

Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,

nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!

Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,

eladja a lelkét, s mást is erre tanít!

Ám, aki robotol magát teszi rabbá,

s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!

Mások irigysége az összes öröme,

s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.

Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,

elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!

Inkább kiélvezem perceimnek sorát,

fütyülök a széllel, rúgom az út porát.

Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,

gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.

Álmaim követem, békés úton járok,

a lelkembe nézve magamra találok!

Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,

ha akad cimbora, hát vele zenélek!

Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,

s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.

Minden gazdagságom képzeletem adja,

s minden reggel felkel életem új Napja,

nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,

s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.

Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,

ha az emberekből szabad lélek válna,

olyan, aki teremt, álmot vált valóra,

kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!

Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,

egymás örömére világot foltozni.

Szeretettel venni egymást körbe-körbe,

s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!

Andrássy Réka - Ne várj rám

Andrássy Réka: Ne várj rám

Ne várj rám többé. Elfáradtam nagyon.

A világ végén ülök egy rozoga padon

és lábamat lóbálom a semmi felett.

Ülök itt magamban kettőnk helyett.

Az ember nem felejt könnyen.

( Mindig meglepődök, hogy van még könnyem. )

Fázik a talpam, égeti a semmi.

Mégsincsen kedvem mozdulni, menni.

Ringatózom, mint egy kisgyerek,

mellettem a Magány szendereg.

Hiányokat szuszog és hízik a fájó nincseken.

Félek, hogy felébred és a semmibe lök hirtelen.

Juhász Gyula - Megint tavasz…

Juhász Gyula: Megint tavasz…

Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.

Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.