Jobbágy Károly: Tanítás
Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.
És akkor – hidd el! – nem ő a hibás.
Sohonyai Attila: Együtt
Hol festelek, hol karcollak,
van hogy csendéletnek látlak,
van hogy absztraktnak. Van
hogy sáros a ruhád és én otthagylak,
de van bizony úgy, hogy csak azért
fetrengek a földön, mert a föld is te
vagy.
Van hogy szét kell szedjelek, van hogy
készen kaplak, van amikor összerakni is
nehéz téged, de néha csak úgy kibogozlak.
S van bizony néha hogy az én fonalam sem
érthető neked, olyankor általában úgy hagyjuk
s nevetünk rajta egyet.
Van hogy hú de megutállak, és van
hogy újra beléd esek, van hogy
semmi se fáj tőled, és van amikor már
egy ujjad is porig éget. S van hogy
semmi az egész, van hogy örülök a
félnek, van hogy semmi se szép;
de nincs olyan, hogy nem szeretlek.
