Sylvester Anita - Csillagok csöndje

Sylvester Anita: Csillagok csöndje

Nem kopogtatok,
csak belépek halkan szíved ajtaján,
mert mióta érkezésemet tudod,
nyikorgó zsanéron tárva-nyitva áll.

Csak megjövök,
úgy, ahogy sorsunk könyvei rejtik
utam feléd irányuló vektorát,
és lelkünk ezernyi apró rezdüléseit.

Benyitok hozzád,
mert ez a hely, mi otthonom lehet,
szegényen, kopottan, ahogy vársz rám,
közös árvaságunkat viselve veled.

Ne félj, kedvesem,
napunk elűz tőlünk minden árnyat,
fényében lobog bennünk a szeretet,
sebeinken többé semmi sem fájhat.

Nem kopogtatok

Bodnár Éva - Őrizd meg!

Bodnár Éva: Őrizd meg!

Amikor az álmok
mind eltűntek,
az emlékekre
vigyázz, kérlek,
meg ne kopjanak!

Úgy hozzák el
biztos menedéked,
ahogy lángra lobban
a csontszáraz alom:
pillanat alatt.

Alázattal gondolj
a múltra, az időre,
mely begyógyítja
a szívben lüktető
fájó sebeket,

de soha ne sürgesd!
Várj sorodra.
Az idő magát
fel nem emészti,
el nem veszítheted.

A régi emlékek –
tarka kövek,
mozaik darabok.
Színükben rejlik
az igazság.

Őrizd meg őket
mint értékes kincset,
mint írott könyvet,
hogy még sokan
olvashassák!

Amikor az álmok
mind eltűntek,
az emlékekre
vigyázz, kérlek,
meg ne kopjanak!

Úgy hozzák el
biztos menedéked,
ahogy lángra lobban
a csontszáraz alom:
pillanat alatt.

Alázattal gondolj
a múltra, az időre,
mely begyógyítja
a szívben lüktető
fájó sebeket,

de soha ne sürgesd!
Várj sorodra.
Az idő magát
fel nem emészti,
el nem veszítheted.

A régi emlékek –
tarka kövek,
mozaik darabok.
Színükben rejlik
az igazság.

Őrizd meg őket
mint értékes kincset,
mint írott könyvet,
hogy még sokan
olvashassák!

György Emőke - Ragaszkodom

György Emőke: Ragaszkodom

Foggal, körömmel,
ragaszkodom hozzád.
Búval, örömmel
csókolom az orcád.
Testtel, lélekkel,
beléd kapaszkodom.
Így érek égig el,
addig rugaszkodom.
Csenddel, szavakkal,
megrakodva megyek.
Érzéssel, vággyal,
mindent érted teszek.
Szelíd nézéssel,
kérlek én most arra,
hegyes fülekkel,
Figyelj a szívhangra!
Lennék örökre,
életednek fogja.
Fogadj örökbe!
Ha Isten akarja.
Utolsó vérig,
kezedet szorítva,
az úton végig,
tőled boldogítva.
Foggal, körömmel,
ragaszkodom hozzád.
Búval, örömmel,
csókolom az orcád…

Aranyosi Ervin - Az út végén…

Aranyosi Ervin: Az út végén…

Vajon az út végén, mi fog engem várni?

Kérdésre a választ, megfogom találni?

S addig vajon engem majd milyen út vezet?

Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?

Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?

Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?

Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?

Keresem a választ, utamon, míg élek!

Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,

ami lényeges volt, talán megtanultam.

Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,

mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.

Csak a mában élek és teszem a dolgom,

amint felmerülnek gondjaim, megoldom.

A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,

vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.

És ha majd egy napon az út végéhez érek,

majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.

Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,

csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!