Emily Dickinson - Nem várhattam be a Halált

Emily Dickinson: Nem várhattam be a Halált

Nem várhattam be a Halált,
Bevárt hát szépen Ő,
Ketten voltunk csak kocsiján
S a méretlen Idő.

Kocogtunk csak — ráért, s mivel
Oly nyájas volt velem,
Feladtam mind, mi rég kötött:
Kényelmem s gondjaim.

Iskolát hagytunk el – szünetben
Kölykök birkóztak ott –,
Ránk bámuló búzamezőt,
Majd a nyugvó napot.

Vagy – Ő haladt tovább?
A harmat hullt, borzongva hűlt,
Ökörnyál volt a köntösöm,
A sálam könnyű tüll.

Megálltunk egy háznál: talaj-
Dudornak vélhető
Volt, a párkánya föld alatt
S csak sejlett a tető.

Hány százada már! ám a nap
Hosszabbnak tűnt, melyen
Láttam: az Öröklét felé
Fut a fogat velem.