Nem kopogtatok,
csak belépek halkan szíved ajtaján,
mert mióta érkezésemet tudod,
nyikorgó zsanéron tárva-nyitva áll.
csak belépek halkan szíved ajtaján,
mert mióta érkezésemet tudod,
nyikorgó zsanéron tárva-nyitva áll.
Csak megjövök,
úgy, ahogy sorsunk könyvei rejtik
utam feléd irányuló vektorát,
és lelkünk ezernyi apró rezdüléseit.
úgy, ahogy sorsunk könyvei rejtik
utam feléd irányuló vektorát,
és lelkünk ezernyi apró rezdüléseit.
Benyitok hozzád,
mert ez a hely, mi otthonom lehet,
szegényen, kopottan, ahogy vársz rám,
közös árvaságunkat viselve veled.
mert ez a hely, mi otthonom lehet,
szegényen, kopottan, ahogy vársz rám,
közös árvaságunkat viselve veled.
Ne félj, kedvesem,
napunk elűz tőlünk minden árnyat,
fényében lobog bennünk a szeretet,
sebeinken többé semmi sem fájhat.
napunk elűz tőlünk minden árnyat,
fényében lobog bennünk a szeretet,
sebeinken többé semmi sem fájhat.
Nem kopogtatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése