Becher Zita - Perpetuum mobile

Becher Zita: Perpetuum mobile

Szürke fénybe bújt a bánat.
Hajnal óta kergetem.
Meg-megállva tart a játék
át a téren, kerteken.

Át az utca mocska síkján,
át a hídon, parkokon,
át a sárga háztetőkön,
át az árva sarkokon.

Néha, néha visszanéz rám,
incselődik szüntelen.
Én meg egyre űzöm, űzöm,
vak futásom sürgetem.

Végre lassít, meg se mozdul.
Csendes a víz, úgy ragyog,
sima tükre fogva tartja.
Mert a bánat én vagyok.