Kormányos Sándor - Búcsút mondani

Kormányos Sándor: Búcsút mondani

Nagy szerelmünk elviharzott,
nyomában súlyos csönd maradt,
vágy-szaggatta álmokon túl
könnyekbe fúlt a pillanat.

Remegő kézzel int a múlt
lebegnek tépett rongyai,
és valóságom üt szíven:
- nem tudok búcsút mondani...

Nadányi Zoltán - A két szemed szeretett legtovább

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél, és a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakénkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

Sohonyai Attila - Éjfél idejÉn

Sohonyai Attila: Éjfél idejÉn

Ez az én sztorim, nem a tiéd...
ne akard magadénak, és
nem kell a sajnálat, csak
ne kérdezz, ha néha látod rajtam.

Jönnél vele, hogy neked is nehéz volt,
rossz, mély, meg minden.
És én, mert rád sajátom nem rakom,
végig hallgatnálak téged.

De nem társaságra vágyom most,
hanem fekete éjre, és ordító hallgatásra,
arra, ami oly rég nem volt, hogy;
magam lehessek magam egyedül-társasága.

Hogy ami fáj, kiszakadhasson,
ami ég, felperzselhessen:
hogy üvöltsem, miről hallgatok,
HOGY ÉN, VÉGRE ÉN LEHESSEK!

Ez az én sztorim, senki másé...
ne akard magadénak, és
nem kell, hogy megoldd, megértsd,
csak hagyd, hadd maradjon az enyém.

Ady Endre - A legjobb ember

Ady Endre: A legjobb ember

Televagyok félelemmel,
Gyöngeséggel, szerelemmel.
Gyáva vagyok:
Én vagyok a legjobb ember.

Ha tervezek, majd elválik,
Ha gyűlölök, majd elmálik
S ha örülök,
Örülök mindhalálig.

Gyávaságban, őrületben
Nem ragyogott senki szebben
S ha szeretek,
Nagy vagyok a szerelemben.

Ha kétség jön, majd elhiggad,
Hogyha csönd jön, majd elringat
S ha menni kell,
Majd elmegyek, hogyha hívnak.

Tudok hinni, várni, csalni,
Egyet nem tudok: akarni
S bizonyosan
Fölségesen fogok halni.

Zagyi Gáborné - Ha eljönnél…

Zagyi Gáborné: Ha eljönnél…

Ha egyszer eljönnél hozzám,
s jöttödet előre tudnám,
várnálak…
Bárhonnan jöhetsz, itt vagyok…
Sötétedne? Lámpát gyújtok.
Várnálak…

Nincs betonút. Néha sár van,
de a szívem sarkig tártam,
csak neked…
Nyitva lelkem. Tiszta, csendes,
kis szobája. Ágyat vetek.
Csak neked…

Ne riasszon el a vadon,
megosztom a madárdalom.
Így tennék…
Hogyha fáznál, betakarlak,
és ha félnél, átkarollak.
Így tennék…

Üres kézzel nem engedlek,
s ha elmész, majd integetek
míg látlak…
Csomagolok. Nem kell doboz,
csak érzés, ami visszahoz,
még látlak… ♥

Kun Magdolna - Csak a lelkem értsd meg

Kun Magdolna: Csak a lelkem értsd meg

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,

csak a lelkem értsd meg némely napokon,

mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,

mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.

 

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,

s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,

csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,

ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.

 

Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,

s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,

csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,

te legyél a legigazabb szívbátorító.

Jobbágy Károly - Tanítás

Jobbágy Károly: Tanítás

Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más.

Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más.

Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más.

Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.

És akkor – hidd el! – nem ő a hibás.

Sohonyai Attila - Együtt

Sohonyai Attila: Együtt

Hol festelek, hol karcollak,
van hogy csendéletnek látlak,
van hogy absztraktnak. Van
hogy sáros a ruhád és én otthagylak,
de van bizony úgy, hogy csak azért
fetrengek a földön, mert a föld is te
vagy.

Van hogy szét kell szedjelek, van hogy
készen kaplak, van amikor összerakni is
nehéz téged, de néha csak úgy kibogozlak.
S van bizony néha hogy az én fonalam sem
érthető neked, olyankor általában úgy hagyjuk
s nevetünk rajta egyet.

Van hogy hú de megutállak, és van
hogy újra beléd esek, van hogy
semmi se fáj tőled, és van amikor már
egy ujjad is porig éget. S van hogy
semmi az egész, van hogy örülök a
félnek, van hogy semmi se szép;
de nincs olyan, hogy nem szeretlek.

Rákóczi Karola - Csendben remélni

Rákóczi Karola: Csendben remélni

Néha jó csendben maradni,
Semmit nem mondani,
Meg sem szólalni,
Órákig hallgatni.

Néha jó csendben maradni,
Emlékeket betakarni,
Fájni, kívánni, vágyni, 
Egyhelyben, mozdulatlan várni.

Néha jó csendben maradni, 
Senkit, semmit hallani,
Túlélni, élni, remélni
Egyedül félni, s örökké remélni.

Imre Flóra - Én szeretem a rejtélyeidet

Imre Flóra: Én szeretem a rejtélyeidet

Én szeretem a rejtélyeidet
tartózkodásod zavart büszkeséged
ahogy nem mondasz nemet sem igent
ahogy a személyes teredet véded

még a játszmáidat is szeretem
mikor nem válaszolsz vagy mikor másra
mikor a mondat mögül hirtelen
felvillan a lélek elhallgatása

a mozdulat és a megtorpanás
a nehézpáncélozott védtelenség
ahogy önmagadnak elébe állsz
rejteni tenger-szemed végtelenjét

meg ne lássák a titkolt benti képet
engedékeny gyönyörű gyöngédséged

Nemes Nagy Ágnes - Tanulni kell

Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

Heltai Jenő - Ősz

Heltai Jenő: Ősz

Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz
bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,
hideg szél fujdogál,
hideg szél, őszies…
Ősz, ősz ne siess!

Szabó T. Anna – A változás

Szabó T. Anna: A változás

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.

Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket –
itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.

A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.

Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.

Nagy László - Akarom...

Nagy László: Akarom...

Akarok, szemeid tüzében égni.
Akarok, orcád mosolyából kapni.
Akarok sétálni fák alatt, bőröd illatát érezni,
És NEM! Nem akarok, nélküled létezni.

Akarom, végigjárni utam, mi nekem lett szánva,
Mert te is ott vagy az úton, karjaid kitárva.
Leborulok lábaid elé, csak szemeim emelem arcod felé,
Nincs ember, ki gyönyörű emlékeim elvehetné.

Akarok minden percet, mit tőled kaphatok,
Nálad nélkül, lélekben is koldus vagyok.

Hajótörött vagyok a tengeren,
Vízbe dobott palackba nem írtam semmit, csak bánatomat leheltem.
Ha valaki egyszer megtalálja, s kinyitja,
Hallja a szívem, mi kettészakadt, mert hiányodat nem bírta.

Miközben büszke és boldog vagyok, hogy megismertelek,
Lelkembe jeges karmok karcolnak jeleket.
Mélyen felszántva húznak árkokat,
Te belevetsz egy magot, mely kikelve, megmutatja arcodat.

Kínoz a félelem, hogy véget ér,
Nem teljesül, mit szívem remél.

Mit adhatnék én neked, mit más nem adhat meg?
Cifra palotát, díszes ruhákat nem, csak a szívemet.
Egy szívet, mely nélküled nem egész,
De ha mégis kell neked, elkísér, bármerre mész.

Míg, nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok,
Úgy tettem, mint ki még nem látta a ragyogó napot.
Csukott szemmel jártam egy ragyogó világban,
Melyet akkor vettem észre, mikor rád találtam.

Őszi erdő is kívülről szép, de mégis haldoklik, aludni készül,
Mit mutatok fel, ha holnap nálam pihen meg a halál, mit hagyok emlékül?

Mint a vizét vesztett patak, mint félrerúgott kő,
Úgy érzem magam, s hiányod is egyre nő.
Halott lelkemről lehull a szemfedél,
Mikor újra láthatlak, a te lelked is bennem él.

Hamvas Béla - Egyszer. Mindig csak egyszer

Hamvas Béla: Egyszer. Mindig csak egyszer

Egyszer
Mindig csak egyszer
Mindig először, mindig utoljára.
Nem törvényt keresni.
Szabadnak lenni.
Nem alkalmazkodni.
Elhatározni.
Nem megszokás.
A váratlan.
A kaland.
A veszély.
A kockázat.
A bátorság…
A küszöbön állni.
Folytonos átlépésben lenni.
Élve meghalni, meghalva élni.
Aki ezt elérte, szabad.
És ha szabad, belátja, hogy
nem érdemes mást,
csak a legtöbbet.

Bozzay Margit - Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...

Bozzay Margit: Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó szivárvány ég és föld között,
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz,
Utolsó angyal az életed fölött...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz,
Utolsó sziget, amelyben kiköt a tarka gálya,
Utolsó rózsa, amit életedre hullatsz...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó, aki nem volt sohase még,
Utolsó, akire elborultan nézel,
Utolsó, aki egyben: a Kezdet és a Vég...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó, aki tűzesőt permetez le rád,
Utolsó, aki szédülten repül veled az égig,
Utolsó... akire... lezuhan a szád..

Juhász Gyula - Elégiák

Juhász Gyula: Elégiák

Az alkonyati órák az enyémek,
A borongásos alkonyati órák,
Mikor az esti szél elégiái
Az altatót dúdolják.

A kedves őszi rózsák az enyémek,
A szomorún mosolygó őszi rózsák,
Mikor a nyárutó elégiái
A hervadást susogják.

Az elválás órái az enyémek,
A sejtelmes, rejtelmes végső órák,
Mikor az élet halk elégiái
Szerelmek, álmok alkonyát dalolják.

Aranyosi Ervin - Éld meg az életet!

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

Éld meg az életed, hiszen azért kaptad!
Nem hiába forog ez a Föld alattad!
Keresd az örömöt, csodáld a világod,
– keserű az élet, ha a végét várod!
Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!
A pillanat varázsát próbáld megragadni!
Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,
formáld gyönyörűbbé a fásult világot!

Utadon szeretet kísérje a lépted,

a virágot öntözd, le sohase tépjed!
becsüld, ami élő, csodáld gazdagságát,
hagyd hogy színesítse szép Földünk világát!
Másokkal csak úgy bánj, ahogyan szeretnéd,
hogy veled bánjanak, ahogy te is tennéd!
Használd jó célokra az energiádat,
legjobb, ha szívedből a szeretet árad.

Légy a világodnak gondos, jó gazdája,
hadd hozzon gyümölcsöt a világ szép fája,
ne legyen éhező, lakjon jól mindenki,
ne legyen pazarlás, ne éhezzen senki!
Ám nemcsak a testet kell majd jóllakatni,
lelkek táplálékát, jó szót is kell adni!
Adj hát a világnak, s légy boldog a mában,
lelkedet fürdesd meg a jólét áramában!