Sohonyai Attila: Éjfél idejÉn
Ez az én sztorim, nem a tiéd...
ne akard magadénak, és
nem kell a sajnálat, csak
ne kérdezz, ha néha látod rajtam.
Jönnél vele, hogy neked is nehéz volt,
rossz, mély, meg minden.
És én, mert rád sajátom nem rakom,
végig hallgatnálak téged.
De nem társaságra vágyom most,
hanem fekete éjre, és ordító hallgatásra,
arra, ami oly rég nem volt, hogy;
magam lehessek magam egyedül-társasága.
Hogy ami fáj, kiszakadhasson,
ami ég, felperzselhessen:
hogy üvöltsem, miről hallgatok,
HOGY ÉN, VÉGRE ÉN LEHESSEK!
Ez az én sztorim, senki másé...
ne akard magadénak, és
nem kell, hogy megoldd, megértsd,
csak hagyd, hadd maradjon az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése