Aranyosi Ervin: Mondd , minek?
Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?
Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?
Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,
hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?
Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?
Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?
Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?
Mit gondolsz, miért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?
Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?
Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!
Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?
Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!
S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!
Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!
Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?
Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!
Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna.
Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!
Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.
Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!..
