Kiss Norbert: Nélküled...
Irigylem a koldust
Aki a fél karjából él,
A márványszobrot a fák alatt
Aki a sötétben sem fél,
Az apró pókot a sarokban
Kinek a háló a vagyona,
A vércseppet az ütőérben
Ki sosincs egymaga,
A cseppnyi vírust a bőrömön
Akit nem dönt le a kór,
A viharfelhőt a fekete égen
Ki villámokat szór,
A tengerparton a homokszemet
Aki felrepül a széllel,
A színpadon a hangafalat
Akit a hangerő tép széjjel,
A hatalmas űrben a csillagot
Kinek lételeme a fény,
A haldoklót a kórházi ágyon
Hol nincs már több remény,
A magányos harcost a csaták előtt
Ki rég hit nélkül él,
A hajnali ködben a sírásót
Ki a haláltól sem fél,
De mindezekkel együtt élve
Már semmit sem érek,
Ha nélküled, magányosan,
Egyedül kell hogy éljek,
Nem tudok már gondolkodni
Tiszta józan ésszel,
Nem akarok mást,
Mint veled lenni minden egyes éjjel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése