Maróti István: Tudnál?
Tudnál hozzám bújni ahogyan még senki,
Tudnád a szívemet örökké szeretni?
Tudnál mosolyogva a szemembe nézni,
Esténként a testem, s a lelkem kérni?
Tudnál futni velem ki a nagyvilágból,
Bocsánatot kérni ha néha hibázol?
Tudnál csókot adni, ölelni a számat,
Simogatni arcom, ha gyötör a bánat?
Tudnád feledtetni velem a múltamat,
Lezárni a rosszat, mutatni utamat?
Velem együtt tépni sok tarka virágot,
Gondolatban hívni, ha nagyon hiányzok?
Tudnál-e beszélni, ha kerül az álom,
Tudnál-e zokogni a halálos ágyon?
Tudnál-e remélni hogy majd minden jobb lesz,
Belehalni némán, mikor elveszítesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése