Rozsonits Judit - Nincsenek véletlenek

Rozsonits Judit: Nincsenek véletlenek

Készül már a Tavasz,
táncra kél a Lélek,
érzékek hűs árja
takar most el Téged.
Szememen vágy leple,
testemen tíz béklyó,
Veszélyt hord ma minden
testbe költöző szó.
Mondjam? Ne mondjam?
Írjam? Ne írjam?
Színes krétákkal
táblára felrójam?
Nem kell nekem tinta,
se kréta, se szabály,
Álmot kerget bennem
a változó ár-apály.
Kívánságaimat
kötöm ma csokorba,
ébredező vágyak
oltárán áldozva.
Féken tartom magam,
ameddig csak lehet,
Véletlenre bízva azt,
amit nem lehet.
Nincsenek véletlenek