Maróti István - Tudnál?

Maróti István: Tudnál?

Tudnál hozzám bújni ahogyan még senki,

Tudnád a szívemet örökké szeretni?

Tudnál mosolyogva a szemembe nézni,

Esténként a testem, s a lelkem kérni?

Tudnál futni velem ki a nagyvilágból,

Bocsánatot kérni ha néha hibázol?

Tudnál csókot adni, ölelni a számat,

Simogatni arcom, ha gyötör a bánat?

Tudnád feledtetni velem a múltamat,

Lezárni a rosszat, mutatni utamat?

Velem együtt tépni sok tarka virágot,

Gondolatban hívni, ha nagyon hiányzok?

Tudnál-e beszélni, ha kerül az álom,

Tudnál-e zokogni a halálos ágyon?

Tudnál-e remélni hogy majd minden jobb lesz,

Belehalni némán, mikor elveszítesz?

Papp Ádám - Útravaló

Papp Ádám: Útravaló

Anyám mondta régen;

- Kemény idők járnak,

ne engedj utat a szomorúságnak.

Nézd, ott kint a Fák, ahogyan állnak,

légy olyan, akinek senki se árthat.

Apám mondta régen;

- Magányos az Éjjel,

tudom, jól bánnál az egyedüliséggel,

de találd meg azt az egyet, ki Élettel

tölti meg szíved az igaz öleléssel.

Anyám mondta régen;

- Csakis, de csakis előre nézz,

s tudd, hogy mindig veled van egy kéz,

amely megóv, bárhová is mész.

Így kerek mindig. Teljes egész.

Apám mondta régen;

- Élj úgy, ahogyan tényleg érdemes,

s majd emelt fővel érj el a végéhez,

ahol meglásd, minden eggyé lesz,

ott pedig mosollyal tovább mehetsz.

Papp Ádám - Néha (Az élet komédiája)

Papp Ádám: Néha (Az élet komédiája)

Néha jól vagyok,
néha annyira mégsem,
mert úgy érzem
megfájdítja az élet a szívem.

Nincs ezzel baj,
lesznek még jobb napok,
s aztán csak lazán
odavetem, hogy: – Jó napot!

Néha minden egyszerű, édes,
néha olyan bonyolult,
mint mikor nem tudom,
hogy mit akar bennem az út.

Inkább ráhagyom,
nem gabalyodok bele.
Nem hagyom kuszaságát magamon,
csak megyek csendben vele.

Néha jól vagyok,
néha annyira mégsem,
néha úgy érzem már meghalhatok,
néha azt, hogy keveset éltem.

Jön, ami jön, vagy éppen
megy, ami megy, akár por a szélben.
Csak dúdolok, tudod, csak játszom,

Nem veszem komolyan, aztán mégis,
mert komédia az egész világ
én pedig vagy jónak, vagy rossznak látszom.

Kormányos Sándor - Úgy viszlek…

Kormányos Sándor: Úgy viszlek…

Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.
Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,
úgy viszlek magammal emlékként tovább.