Böröczki Mihály - A parancsolat

Böröczki Mihály: A parancsolat

Amikor túlléptem a héthatáron,
és szaladtam, mint lovam szabad száron,
mikor az eget kézzel markolásztam,
és felhőkből sodortam nyakba sálam,
az összes mindent öles zsákba raktam,
már derekam se roskadt meg alattam,
és mint, ki mindent érdem szerint nyer meg,
a mások borát kínálta a serleg,
nem éreztem a kapzsiságban vesztet,
de ösztönöm fontolva rám ijesztett,
és belényilallt valami a jóból,
a gyerekkori anyám biztatóból,
ki csönddel mondta, sose verte dobra,
de hallgatása összesokszorozta,
fiam, a szomj még sehonnan se látszik,
de tudd, a vizet soha ne merd sárig.