Papp Viola: Hogyha…
Hogyha fűszál leszel,
én leszek a zápor,
langyos cseppjeimmel
ölellek, ha fázol.
én leszek a zápor,
langyos cseppjeimmel
ölellek, ha fázol.
Hogyha én ház leszek,
te leszel az ablak,
szabad utat adsz majd
a napsugaraknak.
te leszel az ablak,
szabad utat adsz majd
a napsugaraknak.
Hogyha galamb leszel,
én leszek a fészek,
melegítem neked,
hazavárlak téged.
én leszek a fészek,
melegítem neked,
hazavárlak téged.
Hogyha penge leszek,
te leszel a kenyér,
enni adunk annak,
aki hozzánk betér.
te leszel a kenyér,
enni adunk annak,
aki hozzánk betér.
Hogyha bánat leszel
én leszek a könnyed,
sűrű köddé válok,
legyen neked könnyebb.
én leszek a könnyed,
sűrű köddé válok,
legyen neked könnyebb.
Hogyha ember leszek,
te leszel a párom,
ha elhagy a világ,
egyetlen barátom.
te leszel a párom,
ha elhagy a világ,
egyetlen barátom.
Hogyha vándor leszek,
te leszel az eresz,
védsz majd a vihartól,
ameddig csak lehet.
te leszel az eresz,
védsz majd a vihartól,
ameddig csak lehet.
S hogyha te rab leszel
leszek a kalitka,
kitárom ajtómat,
soha ne nézz vissza.
leszek a kalitka,
kitárom ajtómat,
soha ne nézz vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése